követezik tervekről, autóról, blogról...
szóval reggel tankolás után közvetlenül (ahol a kedves fiatalember megkérdezte, most-e keltem fel, mert nagyon úgy néz ki, aztán pedig elismerően bólogatott az "igen, 14 perce" hangzatos, de igaz válasz után), hírek hallgatása közben arra gondoltam, hogy váltok. blogilag legalábbis. zavart már, hogy se arculat, se egy központi téma a magam emésztésén kívül, amit meg megírnék, azzal mást bántok, úgyhogy izé. de szerencsére van nekem egy csodás autóm, én meg alapvetően egy igen hülye festett szőke nő vagyok, szóval akár ebbe az irányba is elszaladhatnánk, vagy valami ilyesmi.
egy próbát megér. előzmények vannak az archívumban, meg majd nosztizok is, de most kanyarodjunk a tegnap felé:
pécs, borús, de fullasztó meleg nap. bennem szomor, munkahely idegbeteg, öttől tábormegbeszélés. költségvetés, éjszakai túra, lánccsörgés, kötéllopás, török gyerek megvágta, bevásárlólista, kullancs-csipesz - ezer meg ezer gondolat, közben kétévessel hintalovazás, kedves meg többször is értesít, hogy sörtúra van, kissé meg is van csúszva.
8 tájban elképzelem, hogy szőkülnék, hát kanyar a teszkó felé, most volt fizetés. derekasan megállom, hogy semmi egyebet, sietek, hisz vár a kutya, gondolom, összepisilte már a lakást kettő óta és háromszor éhen is halt (és tényleg.). akkor egy gyors fordulat, index balra, mennék a sávomba, de autó leáll, buszmegálló előtt közvetlenül. nyektetés, nem indul. kevésbé szimpátikus középkorú úr beajánlja a megtolást. szól hamar a háveroknak (mint kiderül, hajléktalan galeri iddogál a fák mögött.), máris indul a leállóssávban a fel-le toligálás. röpke negyedóra múltán feladjuk, fogom kis piros kannám, s elszaladék benzinkútra. veszek pár sört, doboz cigit a munkásembereknek - úgy képzelem, ha utántöltök, legalább 15 liter benzin lesz benne, na nehogymár ne induljak el. és nem. újabb erősítés, a fiúk nagyon lelkesek, lökik a tanácsokat, tolnak, mint a barom előre-hátra-vissza, más embernek esze ágában sincs megállni, látván a város híres rosszarcait, akikkel jelenleg együttműködök. tanakodás, autószerelő felhív, fél kilenc múlt. aszongya az ember, cseréljem ki a trafót, a régit megtalálom a kocsiban, ha nem rakodtam össze. felpattan a kocsi eleje, erősen sötétedik, én már izzadok, rózsaszín pulcsit ledobom, keresem azt a kurva trafót. a fiúk közben megitták a sört a fák alatt, újult erővel magyaráznak, kérnek még pár cigit. kicseréljük a trafót. autó nem indul. tologatás, ahogy szokott, könnyek közt felhívom szigorú kollegámat - ő az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy rendelkezik vontatós szettel. hamarosan meg is érkezik, közben ervin barátommal (szintén hajléktalan) van kis közjátékunk, de ez egy másik sztori*. a felmető sereg német precizitással, könyvből kiolvasva hosszas pakolászás után összerakja a vontatásos megoldást, az okoskodó hajléktalannal (később úgy meséli, szociális egyénnel) kicsit összeszólalkozik.
útra készen. én diszkréten elárulom, hogy sosem vontattak még, kis riadalom mindkét oldalon. okosítás, aztán hajrá. az első pillanatban rögvest kormányzáram lesz, vagy mi a rosseb, autó irányíthatalan, én a négysávos 6-os út szemejövő sávjában keresztbe landolok. érdekes, ahogy jönnek velem szemben az autók, kerülgetnek, kicsit balesetveszélyesnek tűnik a dolog. vontatós kollega (továbbiakban vk) megáll, üvölt egy sort, én remegek. következő lámpánál ismét megállás, üvöltés, mér vészvillogok, így senki sem látja az indext?! ez igaz. innetől nem olyan izgis a sztori, mindent tökéletesen csinálunk, csodásan leparkolunk házam elé, meg vagyok dicsérve. német precizitással mindent helyrepakolunk a szép másik autóban, búcsú előtt még beül vk, hallgassuk már meg, mi lehet. nfg, a bátor, a csodás, a fekete szép gengszterség pöccre beindul. benzinmutató fél tankot jelez (én öt litert öntöttem bele, tankja 45 literes, tessék figyelni). én beleverem a fejem az ablakba párszor, vk csak röhög, majd balra el. fél 10 felé járunk, én csendesen beletúrok a ridikülömbe, és a maradék doboz sört elkortyolgatom az autóban ülve. lepereg a fél életem, és kibaszott szomorú vagyok. és eszembe jut megint az ervin.
szóval reggel tankolás után közvetlenül (ahol a kedves fiatalember megkérdezte, most-e keltem fel, mert nagyon úgy néz ki, aztán pedig elismerően bólogatott az "igen, 14 perce" hangzatos, de igaz válasz után), hírek hallgatása közben arra gondoltam, hogy váltok. blogilag legalábbis. zavart már, hogy se arculat, se egy központi téma a magam emésztésén kívül, amit meg megírnék, azzal mást bántok, úgyhogy izé. de szerencsére van nekem egy csodás autóm, én meg alapvetően egy igen hülye festett szőke nő vagyok, szóval akár ebbe az irányba is elszaladhatnánk, vagy valami ilyesmi.
egy próbát megér. előzmények vannak az archívumban, meg majd nosztizok is, de most kanyarodjunk a tegnap felé:
pécs, borús, de fullasztó meleg nap. bennem szomor, munkahely idegbeteg, öttől tábormegbeszélés. költségvetés, éjszakai túra, lánccsörgés, kötéllopás, török gyerek megvágta, bevásárlólista, kullancs-csipesz - ezer meg ezer gondolat, közben kétévessel hintalovazás, kedves meg többször is értesít, hogy sörtúra van, kissé meg is van csúszva.
8 tájban elképzelem, hogy szőkülnék, hát kanyar a teszkó felé, most volt fizetés. derekasan megállom, hogy semmi egyebet, sietek, hisz vár a kutya, gondolom, összepisilte már a lakást kettő óta és háromszor éhen is halt (és tényleg.). akkor egy gyors fordulat, index balra, mennék a sávomba, de autó leáll, buszmegálló előtt közvetlenül. nyektetés, nem indul. kevésbé szimpátikus középkorú úr beajánlja a megtolást. szól hamar a háveroknak (mint kiderül, hajléktalan galeri iddogál a fák mögött.), máris indul a leállóssávban a fel-le toligálás. röpke negyedóra múltán feladjuk, fogom kis piros kannám, s elszaladék benzinkútra. veszek pár sört, doboz cigit a munkásembereknek - úgy képzelem, ha utántöltök, legalább 15 liter benzin lesz benne, na nehogymár ne induljak el. és nem. újabb erősítés, a fiúk nagyon lelkesek, lökik a tanácsokat, tolnak, mint a barom előre-hátra-vissza, más embernek esze ágában sincs megállni, látván a város híres rosszarcait, akikkel jelenleg együttműködök. tanakodás, autószerelő felhív, fél kilenc múlt. aszongya az ember, cseréljem ki a trafót, a régit megtalálom a kocsiban, ha nem rakodtam össze. felpattan a kocsi eleje, erősen sötétedik, én már izzadok, rózsaszín pulcsit ledobom, keresem azt a kurva trafót. a fiúk közben megitták a sört a fák alatt, újult erővel magyaráznak, kérnek még pár cigit. kicseréljük a trafót. autó nem indul. tologatás, ahogy szokott, könnyek közt felhívom szigorú kollegámat - ő az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy rendelkezik vontatós szettel. hamarosan meg is érkezik, közben ervin barátommal (szintén hajléktalan) van kis közjátékunk, de ez egy másik sztori*. a felmető sereg német precizitással, könyvből kiolvasva hosszas pakolászás után összerakja a vontatásos megoldást, az okoskodó hajléktalannal (később úgy meséli, szociális egyénnel) kicsit összeszólalkozik.
útra készen. én diszkréten elárulom, hogy sosem vontattak még, kis riadalom mindkét oldalon. okosítás, aztán hajrá. az első pillanatban rögvest kormányzáram lesz, vagy mi a rosseb, autó irányíthatalan, én a négysávos 6-os út szemejövő sávjában keresztbe landolok. érdekes, ahogy jönnek velem szemben az autók, kerülgetnek, kicsit balesetveszélyesnek tűnik a dolog. vontatós kollega (továbbiakban vk) megáll, üvölt egy sort, én remegek. következő lámpánál ismét megállás, üvöltés, mér vészvillogok, így senki sem látja az indext?! ez igaz. innetől nem olyan izgis a sztori, mindent tökéletesen csinálunk, csodásan leparkolunk házam elé, meg vagyok dicsérve. német precizitással mindent helyrepakolunk a szép másik autóban, búcsú előtt még beül vk, hallgassuk már meg, mi lehet. nfg, a bátor, a csodás, a fekete szép gengszterség pöccre beindul. benzinmutató fél tankot jelez (én öt litert öntöttem bele, tankja 45 literes, tessék figyelni). én beleverem a fejem az ablakba párszor, vk csak röhög, majd balra el. fél 10 felé járunk, én csendesen beletúrok a ridikülömbe, és a maradék doboz sört elkortyolgatom az autóban ülve. lepereg a fél életem, és kibaszott szomorú vagyok. és eszembe jut megint az ervin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése