8/26/2009

rohanok türelmetlenül

vkim felé, és ugyanúgy pattanok vissza a falról, mint sokezerszer már. a büszkeségem újra és újra sohatöbbet mondat velem eztán, miközben tudom a fejemmel, hogy ez már mindig így lesz. csak annyit kéne elfogadnom, hogy örömben igen, bánatban nem, egészségben igen, betegségben nem. milyen kibaszott egyszerű lenne. vagy lesz. egyszer. ha megbékélek. vagy ha elmúlik ez az agyonbaszott szerelem. (..) zarek meg betalált ismét. gondolom szabad mondani szomort meg csúnyát. mondok is, meg bőgök is.
hosszú, döglött nyár, szevasz.
(más: kérjük az ősz jelzőjét. nem bírok bizonytalanságban élni)

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger