betettem az utazásos zenét és megnéztem a képeket, hogy hangulatba kerüljek. jöjjön akkor az első pár nap:
szóval négyen mentünk: a pelegrina (továbbiakban veronika) és az ő párja (eztán már csak franzjozef) meg a miklóska (akinek ez a művészneve és barát), meg én, az éva. hogy a nevek honnan jöttek, az egy másik történet - a zombieste kapcsán majd ejtek róla pár szót egy későbbi alkalommal. a kocsiban kicsit szűkösen, de mindenki megvolt rendesen - jó volt a zene, én pl. majdnem végig aludtam, nem is tudtam hát részt venni a kutyastoppos játékban, ami aztán későbben komoly hátrányt képezett számomra a versenyben (asszem utolsó lettem a magam béna 17 kutyájával). szegeden lefolytattunk egy kisebb eszmecserét, ahol terveket szőttünk - a megbeszélés lényegére nem emlékszem, gondolom, semmiben sem állapodtunk meg. nagylak, arad, meg ilyesmik jöttek - az estebéd már a retyezát szélén ért bennünket szép kilátással. ilyenkor már franzjozef volt a kapitány, aki ügyesen el is vezetett bennünket egy csinos (nem)penzióba Hátszegen, ahol sört ittunk este (ekkor kezdődött a sörverseny, amit - lássanak csodát! - szintén bebuktam a végére), és a sorozatjunkie-miklóskával belekezdtünk a fringe-be. a románok nem egy kedves népség, ez már akkor kiderült, nem is szeretik túlzottan a szemétszedést és a magyarokat se, de nem pampogunk, jót aludtunk. másnap a retyezátban autóztunk egy nagyobbat, míg elértük a nemzeti park festői szépségű tájait, mondjuk ezt a helyet,
szóval négyen mentünk: a pelegrina (továbbiakban veronika) és az ő párja (eztán már csak franzjozef) meg a miklóska (akinek ez a művészneve és barát), meg én, az éva. hogy a nevek honnan jöttek, az egy másik történet - a zombieste kapcsán majd ejtek róla pár szót egy későbbi alkalommal. a kocsiban kicsit szűkösen, de mindenki megvolt rendesen - jó volt a zene, én pl. majdnem végig aludtam, nem is tudtam hát részt venni a kutyastoppos játékban, ami aztán későbben komoly hátrányt képezett számomra a versenyben (asszem utolsó lettem a magam béna 17 kutyájával). szegeden lefolytattunk egy kisebb eszmecserét, ahol terveket szőttünk - a megbeszélés lényegére nem emlékszem, gondolom, semmiben sem állapodtunk meg. nagylak, arad, meg ilyesmik jöttek - az estebéd már a retyezát szélén ért bennünket szép kilátással. ilyenkor már franzjozef volt a kapitány, aki ügyesen el is vezetett bennünket egy csinos (nem)penzióba Hátszegen, ahol sört ittunk este (ekkor kezdődött a sörverseny, amit - lássanak csodát! - szintén bebuktam a végére), és a sorozatjunkie-miklóskával belekezdtünk a fringe-be. a románok nem egy kedves népség, ez már akkor kiderült, nem is szeretik túlzottan a szemétszedést és a magyarokat se, de nem pampogunk, jót aludtunk. másnap a retyezátban autóztunk egy nagyobbat, míg elértük a nemzeti park festői szépségű tájait, mondjuk ezt a helyet,
majd visszatértünk Hátszegre megtekinteni egy dííínótojás-kiállítást (valójában a tourinfóirodát kerestük célzottabban), és foglaltunk szállást a hegyen. a kiváló motel - ahol már igazán profin mondtuk, hogy mulcumeszk - valójában kellemes hely volt, odamenni hosszú és göröngyös, ott lenni viszont deci szilvapálinkával spékelve meg meg határozottan pihentetős. akkor aztán kitaláltuk, ki mennyit bír másnap méterben fölfele menni - én nem nagyon támogattam a 700 méternyi szintugrást, de a többiek igen elszántak voltak, szóval. és akkor túra jött, senem kicsi, senem nagy, hanem éppen nekünkvalós, de képet most nem kaptok, mert béna vagyok, és lassan ideges is. aztán még kiválóat is vacsoráltunk aznap, és a fogarasi havasok helyet nagyszeben mellett döntöttünk a másnapi programot illetően. szeben egyébként ekf volt tán 2007-ben, és csini is igazán a szépséges tereivel meg a megújított házacskáival, a templomtoronnyal, amihez sokszáz lépcső vezet fel, meg a limonádé sem volt éppen kutya.innen aztán brassó felé vettük az irányt, nem kevés izgalom közepette, ám erről majd máskor - ida sétibe menne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése