délután há-val benyomultunk az oda. kezemben paksi szőlő, paradicsom és pécsi palacsinta - nem sokkal későbben pohár soproni. a kerthelyiségben a csapos fiú a búza térről koccint a kedves egészségünkre, a szomszéd asztalnál a könyvellőirodás beja - aki leszbi mellesleg, de esküszöm, sose kezdett velem, mert nagyon stabil párkapcsiban van - issza a fröcsijét. szóval pont rájakezdtünk volna az érfelvagdosós hisztis köcsögölésre, mikor észleltük, hogy itten mindenki demennyire ezt csinálja, és mi meg már legalább röhögünk. akkor még megérkezett a bejához a barátnője, akivel ecceren érdekes kalandom volt, és akkor már egészen jó volt minden. nem remegtem idegbetegen, mint mióta. nem bőgtem, hanem csak mondtam, hogy ne menjünk innen haza, mert most olyan jó. és tényleg milyen jó volt. a további nyálongást kihagyom. (há is olvas, azér.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése