kedvéért összevakarom darabjaimat egy lenge beszámolóig, aztán elájulok diszkréten.
szóval megjött a várva várt vihar - éppen, minő meglepetés, a hangulatban múlattuk az időt akkortájt, bár hónapok óta először nem magánéletünk nyűge, hanem a civil szféra s a cigány-nosztalgia volt a téma egy lelkes kislánynak köszönhetően - csattanással, villámlással, egyszerre lezúduló, hatalmas víztömeggel. ahhoz már hideg volt eléggé, hogy az általam elképzelt pocsétázást eljátsszuk, ezért inkább izzadtunk bent a tömegben, s úgy vártuk a kegyetlenség eltávozását. (mellékszál, hogy találtunk egy fiatalembert, aki FÉL az idától, ezért a riadalomban folyamatosan féken kellett tartani a kóricáló ebet, nehogy szívrohamot kapjon az amúgy serényen pókerező lény.) aztán mikor lecsendesült, a széttépett fák közt szórakáztunk a kutyával a szemerkélésben piszit, farmer térdig vízben, pacsker darabokban, de azért ez nem az igazi.
most meg megint vidék (én már csak minden hétvégén ezt szeretném csinálni, mást nem) - mesebeli kisházikó, pajtásokkal fürdőruhás, szangriázós mulatozás, ami aztán nem a várt filmnézős estébe, hanem vmi falusi házibuliba torkollott. emiatt most csöppet agyonvertnek érzem magam, isten áldja meg a házi borokat, de ha lehet, kicsit távolabb tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése