szeretni ezt a május 13-át...
egyrészt az apukám (aki kiskorában egyedül meg tudott enni egy nagy lábos túróstésztát; aki olyan rossz volt, hogy még a középiskolai kollégiumból is egy év után kirúgták; aki fiatalon mz motorral járt, és olyan könnyedén szedte össze anyámat, mint vmi eszeveszett kaszanova, s azóta is együtt tolják már vagy 33 éve; aki ragaszkodik a régi dolgokhoz, a szülői házhoz, a családhoz, amit neki már csak a mi jelentünk, egyebe nincs, sajnos, pedig úgy vágyna rá; akinek nincs olyan benzinkutas az országban, aki nem a körösztapja/a katonatársa vagy a volt osztálytársa minimum; aki fél éve rábukott a jutyubra, és minden szabad percében ott hallgatja az idétlen magyarnótáit - legalább már nem délben, ebéd alatt! - és csöndesen morzsolgatja ilyenkor a könnyeit; akit egyszer láttam igazán zokogni, mikor rájött, hogy az anyukájának már nem tudja soha megmondani, mennyire szerette, ezért a kutyájával töltöget reggelente fél órát intim kettességben, hátha ez kárpótlás valakinek, valahol; aki kitalálta, hogy a sport jó dolog, és azóta hajnalban futkároszik a kertben és legalább 150-200 fekvőtámasszal növeszti nagyobbakra izmait; akinek legnagyobb bánata, hogy dohányzom, és mi lesz a kedves egészségemmel...) ma ötvenhétéves lett. a felújított, feltuningolt szülői házba megy majd haza ünnepelni, kettesben anyámmal, virágoznak már az akácfái is, biztosan szép lesz a napja...
másrészt jó 11 éve a messzi ezen a napon szaladt utánam vmi borzasztó egyetemi buliba, vett nekem pálinkát, vallott szerelmet (akkor én kiköptem az italot, úgy emlékszem), és lerántottunk utána vagy 6-7 évet együttesen -- jó kis emlék ez is.
két éve meg ezen a napon kellett juan atyánál egy tál lencséért laudatem dominót vagy mi a szent szüzet énekelgetnünk valahol észak-spanyolországban -- az se egy rossz emlék, végülis.
ma meg majd elmegyek színházba, bár erre biztosan nem fogok emlékezni sok-sok év múlva ennyire...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése