mottó: "merjél merni"
szóval mertünk nfg-vel, idával, há-val és párjával (élettársával/kedvesével/barátjával/urával-mindegyik szóért biztos fejenbaszás jár, de kit érdekel :P) zuhogó esőben, ködben, szélben autókázni egyet a tengerig.
mint rendes magyarok, raklapnyit szemvicset, rágcsát, italt és miegyebet pakoltunk (ha még rendesebbek lennénk, lett volna fasért vagy legalább kirántóshús, de majd csak jövőre leszünk ennyire jó háziasszonyok, idén még nem), természetesen a nagyját az uránvárosi hajléktalan bácsi fogyasztotta el jóízűen hazatértünkkor. az út kurvahosszú és unalmas, igen hálás vagyok hát, hogy maga a tény (látni a tengert!) ennyire izgalomban tudott tartani bennünket 15 órán keresztül, így ugyanis egyáltalán nem volt unalmas az út, csak kurvahosszú. most nem akarom agyonhírózni magam (én vezettem, és valójában akarom), helyette inkább dicséretben részesítem idát (hang nélkül, kedvesen és elégedettem töltötte el a csodás napot, jórészt kocsiban, ő is), és nfg-nek is beírok 5 pirospontot (majd a következő posztban négy feketét, de ez mellékszál).
igazából nem tudok eget rengető sztorit írni ebből a napból - mindenki végigmosolyogta és boldog volt és elégedett (jó, há nem annyira, mert nem tudott mintákat gyűjteni), és ez pont jó kezdés szerintem. a nap sikerét bizonyítja, hogy há eztán minden évszakban menne a tengerhez!, a pasija pedig a jövő évi elsejét tervezgeti épp...
képek itt.
szóval mertünk nfg-vel, idával, há-val és párjával (élettársával/kedvesével/barátjával/urával-mindegyik szóért biztos fejenbaszás jár, de kit érdekel :P) zuhogó esőben, ködben, szélben autókázni egyet a tengerig.
mint rendes magyarok, raklapnyit szemvicset, rágcsát, italt és miegyebet pakoltunk (ha még rendesebbek lennénk, lett volna fasért vagy legalább kirántóshús, de majd csak jövőre leszünk ennyire jó háziasszonyok, idén még nem), természetesen a nagyját az uránvárosi hajléktalan bácsi fogyasztotta el jóízűen hazatértünkkor. az út kurvahosszú és unalmas, igen hálás vagyok hát, hogy maga a tény (látni a tengert!) ennyire izgalomban tudott tartani bennünket 15 órán keresztül, így ugyanis egyáltalán nem volt unalmas az út, csak kurvahosszú. most nem akarom agyonhírózni magam (én vezettem, és valójában akarom), helyette inkább dicséretben részesítem idát (hang nélkül, kedvesen és elégedettem töltötte el a csodás napot, jórészt kocsiban, ő is), és nfg-nek is beírok 5 pirospontot (majd a következő posztban négy feketét, de ez mellékszál).
igazából nem tudok eget rengető sztorit írni ebből a napból - mindenki végigmosolyogta és boldog volt és elégedett (jó, há nem annyira, mert nem tudott mintákat gyűjteni), és ez pont jó kezdés szerintem. a nap sikerét bizonyítja, hogy há eztán minden évszakban menne a tengerhez!, a pasija pedig a jövő évi elsejét tervezgeti épp...
képek itt.
ps.: ha az első nap olyan, mint az év, akkor idén sokat fogok vezetni, nevetni, sokat leszek a barátaimmal, alig iszom majd (azért 11-től benyomtam két sört este hazaérve, nehogy kiszáradjak 2010-ben!) és alig bagózok. hm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése