tehet erről is, úgy hiszem...
bandibácsi nagyapa-pótlék volt gyerekkoromban. a "rendes" papák messze laktak, egyikük alkesz volt, nem nagyon ismertem; másikuk néha "kujtorgott" velünk hatalmasakat az erdőben, volt vagy negyvenhatos lába, és elég szigorú volt. azért tudtam, hogy nagyon szeret. és ő is mindig fázott, mint én.
szóval bandibácsi anyámék barátja volt. gyerekeit ismertük, felesége meg olyan volt, mint a colomboé... sose látta senki. imádott bennünket, a baráti kör gyerekeit - szombatonként bepakolt a katonai arójába 5-6 kölyköt, és meccsre vitt bennünket. útközben szotyiztunk, nevettünk és a diszkókirálynőt énekeltük. nyaranta balicsizni is vele jártunk, mindig bemehettünk vele a mélyvízbe, és annyit játszott velünk, amennyit más felnőtt sosem.
bandibácsi a téeszben volt valami főelvtárs - rengeteg földje volt, és mindig, mindenkinek segített. bandibácsi hetven felé kissé lebetegedett, és elment az esze. akkor egy húsvét reggelen megölelt, megcsókolt, durván. haragudtam rá, de erre már nem emlékszem, pedig ez most történt. a diszkókirálynős bandibácsira emlékszem, a nikotintól besárgult hajára és a dörmögős mosolyára...
ma életemben először a róla elnevezett "sztrádán" autóztam épp, amikor azt éreztem, hogy az a falu, ahol élünk (mmint anyámék ahol élnek), szép. hiába nincs hegye (nem tolna, nem baranya ugye, csak egy balatont tud felmutatni a környék), de azért szép ez a tavaszi-, vagy őszi búza vagy mi, ahogy itten zöldell. eszembe jutott a bandibácsi, elmosolyodott a szemem. egy fél óra múlva többször megölelgettem és megpuszilgattam apukámat.
bandibácsi nagyapa-pótlék volt gyerekkoromban. a "rendes" papák messze laktak, egyikük alkesz volt, nem nagyon ismertem; másikuk néha "kujtorgott" velünk hatalmasakat az erdőben, volt vagy negyvenhatos lába, és elég szigorú volt. azért tudtam, hogy nagyon szeret. és ő is mindig fázott, mint én.
szóval bandibácsi anyámék barátja volt. gyerekeit ismertük, felesége meg olyan volt, mint a colomboé... sose látta senki. imádott bennünket, a baráti kör gyerekeit - szombatonként bepakolt a katonai arójába 5-6 kölyköt, és meccsre vitt bennünket. útközben szotyiztunk, nevettünk és a diszkókirálynőt énekeltük. nyaranta balicsizni is vele jártunk, mindig bemehettünk vele a mélyvízbe, és annyit játszott velünk, amennyit más felnőtt sosem.
bandibácsi a téeszben volt valami főelvtárs - rengeteg földje volt, és mindig, mindenkinek segített. bandibácsi hetven felé kissé lebetegedett, és elment az esze. akkor egy húsvét reggelen megölelt, megcsókolt, durván. haragudtam rá, de erre már nem emlékszem, pedig ez most történt. a diszkókirálynős bandibácsira emlékszem, a nikotintól besárgult hajára és a dörmögős mosolyára...
ma életemben először a róla elnevezett "sztrádán" autóztam épp, amikor azt éreztem, hogy az a falu, ahol élünk (mmint anyámék ahol élnek), szép. hiába nincs hegye (nem tolna, nem baranya ugye, csak egy balatont tud felmutatni a környék), de azért szép ez a tavaszi-, vagy őszi búza vagy mi, ahogy itten zöldell. eszembe jutott a bandibácsi, elmosolyodott a szemem. egy fél óra múlva többször megölelgettem és megpuszilgattam apukámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése