jó

a reggeli sötétben-hidegben lassan bandukolva járni, fújni a füstöt, míg az eb vakerász és vágyni egy ölelésre. (...)
aztán szembe találkozol egy férfival, apád korabeli lehet. rendezett ruha, áll, mint a cövek a pad mellett, fél hét van. kezei zsebben, szemei végtelenül szomorúak. a padon egy sörösüveg, és legalább 8 feles, üresen. atyaisten, mióta állhat így ott? és nem részeg, értelmesen és szomorúan bámul rád, szinte belédlát. ida megszagolgatja, a férfi fáradtan elmosolyodik. kéne valamit mondanod, de mit lehet ilyenkor? ezdeszomorú.