vége. vonalhúzás, ahogy mondani szoktam. a héten még megszokásból egy-két ügy lezárása végett beszédülök, de ennyi. ennyi volt négy év. sokszor volt - főleg az utóbbi 1 évben - nagyon szar, és tudom, hogy minden szempontból jobb, hogy el. egészségesebb. csak... ja. már most csak a szépre emlékszem, már most hiányoznak, akiket úgy szeretek, és egyáltalán nem jó, hogy nem tudom, mi vár majd rám az új helyen.
mh2 nagyon bejött, egyelőre nagyon hálás vagyok érte, de mh1-től most kezdek igazán félni. tudom, természetes. így normális. meg az is normális, hogy most nagy a szomorság és a kétségek is torlódnak fel előttem. és az is normális, hogy most azt érzem, nem akarok szeretni soha többet senkit, hogy ne fájjon még egyszer annyira, amennyire az utóbbi időben a szív a fiú végett.
minden normális, csak akkor is fáj és akkor is szomorú vagyok most. nagyon. is.
helló céh.
mh2 nagyon bejött, egyelőre nagyon hálás vagyok érte, de mh1-től most kezdek igazán félni. tudom, természetes. így normális. meg az is normális, hogy most nagy a szomorság és a kétségek is torlódnak fel előttem. és az is normális, hogy most azt érzem, nem akarok szeretni soha többet senkit, hogy ne fájjon még egyszer annyira, amennyire az utóbbi időben a szív a fiú végett.
minden normális, csak akkor is fáj és akkor is szomorú vagyok most. nagyon. is.
helló céh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése