a fürdés jelen állapotjáról

szólok akkor most, idevaló a történet pont.
előzmények: kizárólag azért fürdök, mert az anyám belémnevelte, h azt minden nap kell, és én kötelességtudó vagyok, akárki megmondhassa. az aktus mindennel együtt maximum 5 percig tart, csendes nyunnyogás előzi meg, és hangos dicséret hagyja el a számat, ha megoldom. nem szeretek kádban fetrengeni sem, vérnyomásomvan lesz tőle és unom. emellett, aki az én feredőmben élvezni tudja a magaapoklot (ülőkád, wc-be való mosdócska, pont egy max. 70 kilós személynek járó talpalatnyi kilépő), annak fizetek egy sört. vagy kettőt.
lényeg a lényeg, elromlódott a zuhanyozó, és most ömlik a csapból a víz százfelé. aláraktam egy 3 littyós lábast - amint az betelik, leállítom a rendszert, magamra zúdítom a felgyülemlett vizet, aztán újra mehet vagy 30 másodpercig a fröcskölös zuhany. tulajdonképpen hatodik napja csak röhögök az eljárásrenden, bár ma már megfordult a fejemben, hogy ez lassan kezd kurvaidegesítő lenni, és nem kéne azt megvárni. szóval projekt lesz a napokban, érzem. majd tudósítok.
egyetlen vígaszom a csillámos princesszin tusfürdő...