egyetemen az imént. már két napja feszülök a témán - sajnos konkrétan agyfaszt kapok, ha a TO szó elhagyja vkinek a száját a közvetlen közelemben, és most nekem oda kellett menni (szívességbank, nem magam ügye). amúgy mindenki kedves volt, amúgy mindent elintéztem hamar, amúgy minden rendben... csak ahogy sétálgattam D és B épület között a kertben, jutott eszembe, hogy a feszülés nem múlik, a nosztalgia nem tör rám, nem akarok meginni egy kávét a szenesben, elszívni egy cigerettát a kertben. valójában menekültem el, amilyen gyorsan csak lehetett. ebből arra következtetek, hogy nekem nem hiányzik ez az egész közeg, és azok az évek sem. mert az onnan származó nosztalgiáimat élem a meg a flekkenben, az urániában, a hangulatban, az utcákon, a tereken, egyes lakásokban, egyes pajtásokkal ma is, nap mint nap. de a falak, az épület és az a soksok görcs, amit nekem a hüje magyarszak okozott, egyáltalán nem hiányzik.
max. háromévente egy szenesbuli, az még esetleg belefér :)
max. háromévente egy szenesbuli, az még esetleg belefér :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése