3/10/2010

idilli este

a mosógép vacog a konyhában, g. csendben kopog a régi vason, id fetreng a szoba közepén és hangosan hortyog. hihetetlen béke, bennem meg mégis akkora a szomorúság meg a hiánya a fiúnak, hogy sírni tudnék - hetek óta igazán záporosan, ha egyedül lennék...
kitettem a lelkem az ablakba, mosolyom mézesmadzag a rablóknak, viszik is, ki merre akarja. nem bánom, csak ne fájjon ennyire. legalábbis ne gyakran. a hiánya.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger