torpanós

kicsit most - nyilván ez a világ rendje, de úgy megakadtam pár napja... nem vagyok kész az újra (vajon hányadik nem után nem hívnak többet közösségileg és egyébkéntileg?), nem tudom lezárni a régi dolgot (csak toporgok, és tudom az eszemmel a miért kérdésem teljesen felesleges és mégis tudok sírni miatta; hogy a faszomba lehet ilyen faszfej egy felnőtt, kétgyerekes ember, hogy ajtót kell csapkodni és hangszórót /senki nem használja a hangszóró szót, ugye?!/ venni és zenét üvöltetni munkaidőben és nem köszönni, te jézusisten bazmeg, ez nem is óvoda, ez koraszülöttosztály kábé.
mindegy.
biztos nem itthon kéne ülni és nem kellett volna nemet mondani, csak még nem vagyok elég nagy rocksztár. (ja, időközben váltottam a királylányból, nem mondtam?)

update: elnézést a faszfejezésért és kirohanásért. lenyugodtam. lenyugodott. mindenkinek jobb így.