bort, pancsoltam nagyot és az ágyban ugrándozva örülök, h máris itthon lehetek - a hétfőre ez nem jellemző amúgy. egész nap hüje hivatalokban rohadtam, ebédre paradicsomlevest és káposztasalátát ettem - még jó, hogy m. velem tartott, aki egyébként újdonsült ismerős, és ooooolyan filmlistája van, hogy nahát...
a hétvége nyomora meg lassan leül, szerintem az összes korlátomat átléptem, a végén mégis én lettem a béna, akinek ennyi idős korára se karrierje, se lakása, se családja nincsen, és aki mégis miafaszt csinált tulajdonképpen pécsen 12 évig?!
nekem erre asszem nincs energiám, és nem is mostanában lesz. tehát egy időre el lehet engem felejteni családilag ismét. (még jó, hogy nem ettem meg a mézesmazzagjukat, most sokkal kevésbé fáj.)
a hétvége nyomora meg lassan leül, szerintem az összes korlátomat átléptem, a végén mégis én lettem a béna, akinek ennyi idős korára se karrierje, se lakása, se családja nincsen, és aki mégis miafaszt csinált tulajdonképpen pécsen 12 évig?!
nekem erre asszem nincs energiám, és nem is mostanában lesz. tehát egy időre el lehet engem felejteni családilag ismét. (még jó, hogy nem ettem meg a mézesmazzagjukat, most sokkal kevésbé fáj.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése