nem szoktam szeretni, mikor az emberek össze-vissza hibáztatnak mindenkit, csak magukat nem bizonyos témákban... néha azonban előfordul - például most - hogy egyszerűen nem tudok mást tenni, mint felettes énekre és idegesítő szobrászokra fogom a becsúszásom, és nem nyugodtan ugyan, de lefekszem a viharba hamarosan.
mert arról én nem tehetek, hogy kórházba kell menni látogatni meg pizzás bureket vinni a betegnek; aztán az is alap, hogy vidám kiscsapatocskát elviszek sziviből buliba messzi ki erdőbe, ahol viszont lerobbanunk autóilag, mert nem figyeltem a benzinre (mondjuk aki rossz km órával és rossz benzintankkal képes észben tartani a maga és a mások (?) által be-betankol ezrér't, kétezerért tételeket, annak csókolom a kezeit mellesleg). mondjuk még ez sem volt kellemetlen, többen segítettek és közben a csapat pálinkát és sört is fogott, el nem hagyott a bajban, hanem. este aztán járt egy kis csacsogás éjjelbe húzódóan - igazi barátnőzés nagyon nagy témákkal, sok mosollyal, néha torz könnyekkel.
ma meg egyszerűen elment az idő - a film alatt például sokat nevettünk az idióta párbeszédeken, és a vénemberek is helyesek voltak azért, valahol. közben jött egy érzés - finom pillanatnyi átsuhanás - egy emberrel kapcsolatban, miszerint biztos tudásom, hogy ölelkezek én még vele nem keveset egyszer, valahol, valamikor. itt azért mosolyogtam szelíden és hosszabban egyet.
későbben levest tettünk fel aprólékokból, sok zöldséggel. a hús mellé fokhagymamártás került. másodiknak vasedényben babérral főtt krumpli tetején cukkinis paprika párolódott kis balzsamecettel, olívaolajjal a sütőben, majd a köretet fellocsoltuk a wokban sült kacsa zsírjával, combokkal és egyéb tartozékokkal díszítettük, és nyakon öntöttük fokhagymás mézes szósszal, úgy pirulgatott még perceket a cucc. legközelebb a petrezselyem helyett rozmaringágakat is a tepsibe ültetünk, de ezt leszámítva majdnem tökéletes lett az estebéd.
hát így lehet becsúszni másfél napot könnyedén - amúgy szerintem szóltak a fejemben, hogy illene ilyet is csinálni, nem csak pörögni meg idegeskedni mindig. jövő héten majd szopok rendesen, de most ez pillanatnyilag nem érdekel, mert jól (is) éreztem magam.
mert arról én nem tehetek, hogy kórházba kell menni látogatni meg pizzás bureket vinni a betegnek; aztán az is alap, hogy vidám kiscsapatocskát elviszek sziviből buliba messzi ki erdőbe, ahol viszont lerobbanunk autóilag, mert nem figyeltem a benzinre (mondjuk aki rossz km órával és rossz benzintankkal képes észben tartani a maga és a mások (?) által be-betankol ezrér't, kétezerért tételeket, annak csókolom a kezeit mellesleg). mondjuk még ez sem volt kellemetlen, többen segítettek és közben a csapat pálinkát és sört is fogott, el nem hagyott a bajban, hanem. este aztán járt egy kis csacsogás éjjelbe húzódóan - igazi barátnőzés nagyon nagy témákkal, sok mosollyal, néha torz könnyekkel.
ma meg egyszerűen elment az idő - a film alatt például sokat nevettünk az idióta párbeszédeken, és a vénemberek is helyesek voltak azért, valahol. közben jött egy érzés - finom pillanatnyi átsuhanás - egy emberrel kapcsolatban, miszerint biztos tudásom, hogy ölelkezek én még vele nem keveset egyszer, valahol, valamikor. itt azért mosolyogtam szelíden és hosszabban egyet.
későbben levest tettünk fel aprólékokból, sok zöldséggel. a hús mellé fokhagymamártás került. másodiknak vasedényben babérral főtt krumpli tetején cukkinis paprika párolódott kis balzsamecettel, olívaolajjal a sütőben, majd a köretet fellocsoltuk a wokban sült kacsa zsírjával, combokkal és egyéb tartozékokkal díszítettük, és nyakon öntöttük fokhagymás mézes szósszal, úgy pirulgatott még perceket a cucc. legközelebb a petrezselyem helyett rozmaringágakat is a tepsibe ültetünk, de ezt leszámítva majdnem tökéletes lett az estebéd.
hát így lehet becsúszni másfél napot könnyedén - amúgy szerintem szóltak a fejemben, hogy illene ilyet is csinálni, nem csak pörögni meg idegeskedni mindig. jövő héten majd szopok rendesen, de most ez pillanatnyilag nem érdekel, mert jól (is) éreztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése