phiai koncerten meg úgy nem voltam végül, hogy kétszer is odamentem, de épp mindig nem kezdődött, vagy olyan sokan voltak, hogy nem szerettünk ott lenni, ezért egyéb helyeken sörözgetés ment szívószállal például, és vad sóhajtozások, hogy azért a saját kocsmánkban volt a legjobb mégiscsak. és miközben sóhajtoztunk, eszembe jutott, hogy hányszor álmodtuk meg hányféle barátommal, hogy aztán nekünk ilyenolyanunk lesz ekkormegakkor, és hogy de jó, hogy egyszer ezt valóban megélhettem - biztos fogom még, de akkor is, dejó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése