nézegettünk aznap készült vidámparkos képeket, vidijókat; hát, tudod milyen a pécsi vidámpark, na ahhoz képzelj verőfényes-színes őszt, fasza zenét, céllövöldét, művirágot, villantit és pomádét. ha ez megvan, tedd el, én is azt csináltam. aztán még álmodtam egy hasonlósat röviden hajnalban, kelni már úgy keltem, hogy ma aztán tavazás, ha süt a nap. megpróbáltam a találkozóimat behúzni a hangulatba, de csak a felszab szoborig jutottunk (igen, tudom, az is kurrvaszép és boldogságos volt, nem panaszképp mondom). aztán ahogy ereszkedtem lefelé, mégiscsak belémmászott, hogy jóvan, de a tavazás?! hamar lepakoltam, halálvéletlen cimbora is került, papírpoharas kávé, és helló dombai-tó. csendes csacsogás, levonuló nap, hirtelen hideg, de még mindig ne haza, mégmégmég szépet - el hát óbányára csigalassan fákba feledkezve, füstbe' sóhajtozva. akkor beérek a kicsiny zárt-sváb faluba, és nem céllövölde-e a kiskocsma előtt, meg ringlispíl?! itt már azért nagyon mosolyogtam. még kis ófalu, aztán visszafelé is anta-völgyek, aztán most eléggé telve vagyok széppel, örömmel. kéne egy fényképező, de más bajom igazán nincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése