10/05/2010

nem is boncolgatok,

hanem csak úgy felismerek mostanában; rácsodálkozok, h jééé erre meg arra. aztán nyugtázom békével, vagy kicsit ízlelgetem-továbbgondolom, esetleg mesélek róla embereknek, vagy álmodom róla éjjel. furafurafura.
távoli az egész énem/életem, pedig tökre én fájok, mikor fáj, és én nyugizok, mikor nyugvópont van, meg én nevetek, mikor nevet ez a nő - akire ugyanazon a napon mondják, hogy olyan, mint egy francia költőnő, illetve hogy hasonlít kim wild-ra. gondolom, ennek a két dolognak a párhuzamát is felismerem egyszer... remélem.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger