konkrétba' munkahelyen, hol viselkedni is illik, gondolom hangosan sóhajtoznék, dünnyögnék, nyünnyögnék, hálaistenkednék, jajistenemeznék... buci fejem baloldalt remegve ráng, tornyosulnak előttem a dolgok, tenni meg nem tudok, fizikálisan is blokkolva vagyok, nemcsak lelkiekben. mesélem akkor, mi volt, hátha belelazulunk...
szóval a projekt elkészült, míg a társ elszaladt fürdőruhát venni (ne nézzél, én sem értettem), addig én a plázaposta felé vettem az irányt mindenki cuccával teli kocsiban feladás végett. persze lerobbantam, persze amit a taxis hozott benzin, az nem segített, persze elhúzattuk benzinkútra, persze hiába. aztán otthagytuk a tarlón - egyszer ilyen lesz nfg halála, hogy otthagy és én ott hagyom, de ez még nem most van - aztán visszamentünk érte, aztán áthúztuk a városon és most pihen a mártonyuccában, és várja, hogy kissé kompetensebb legyek annál, mint ami most konkrétba két napja vagyok (vö. áh, majd lesz vmi.) így például a brékbuliba nem jutottam ki, ahogy a zionos heppeningre sem, ellenben jártam végre a szobában szeretett kicsi livink kiállításmegnyitóján, majd hatalmas áhítatos körben eltüzeltük a bikát rituálisan is, meg mindenhogy máshogy is. többen pedig a pultot is kiitták, namost én nem, mert továbbra is rendes vagyok ilyen tekintetben. aztán még volt egy ilyen hüje késztetés, hogy szombat esti forgatagba menni kéne, menni, menni, végül inkább megtartottam a kis mosolyomat az arcomon, és hazahúztam aludni. emlékeim sincsenek, utoljára mikor fetrengőztem ennyit, ilyen nyugalomban - délután ötkor csak azért rugdaltuk ki magunkat az ágyból, hogy valahol ételt szerezzünk, lévén nekem olyanom nem volt otthon. és amint ez a kérdés (mármint a hol együnk és mit lehetőleg ingyér') megoldódott, ismét azonnal hazamentem, mert szeretek ott lenni, most is odavágyom egyfolytában.
szóval a projekt elkészült, míg a társ elszaladt fürdőruhát venni (ne nézzél, én sem értettem), addig én a plázaposta felé vettem az irányt mindenki cuccával teli kocsiban feladás végett. persze lerobbantam, persze amit a taxis hozott benzin, az nem segített, persze elhúzattuk benzinkútra, persze hiába. aztán otthagytuk a tarlón - egyszer ilyen lesz nfg halála, hogy otthagy és én ott hagyom, de ez még nem most van - aztán visszamentünk érte, aztán áthúztuk a városon és most pihen a mártonyuccában, és várja, hogy kissé kompetensebb legyek annál, mint ami most konkrétba két napja vagyok (vö. áh, majd lesz vmi.) így például a brékbuliba nem jutottam ki, ahogy a zionos heppeningre sem, ellenben jártam végre a szobában szeretett kicsi livink kiállításmegnyitóján, majd hatalmas áhítatos körben eltüzeltük a bikát rituálisan is, meg mindenhogy máshogy is. többen pedig a pultot is kiitták, namost én nem, mert továbbra is rendes vagyok ilyen tekintetben. aztán még volt egy ilyen hüje késztetés, hogy szombat esti forgatagba menni kéne, menni, menni, végül inkább megtartottam a kis mosolyomat az arcomon, és hazahúztam aludni. emlékeim sincsenek, utoljára mikor fetrengőztem ennyit, ilyen nyugalomban - délután ötkor csak azért rugdaltuk ki magunkat az ágyból, hogy valahol ételt szerezzünk, lévén nekem olyanom nem volt otthon. és amint ez a kérdés (mármint a hol együnk és mit lehetőleg ingyér') megoldódott, ismét azonnal hazamentem, mert szeretek ott lenni, most is odavágyom egyfolytában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése