nem vagyok

rádióba való személy, gondoltam ezt régebben is, de mos'meg már biztos is vagyok benne - valami egészen alapvető készség/képesség maradt ki, mikor összeraktak, semmiféle ilyenirányú közléskényszerem nincs, és szerintem nem is lesz. a kérdésekre röviden és tömören válaszolok, de max. két ember előtt, úgy hiszem... pedig mondtam r-nek, hogy én beszélek neki szívesen kaminórul is, civilségről is, cigányokról is, ha okosan kérdez és sokat, de volt már csávóm is az életben, szóval lelkizni is biztos tudok, ha nagyon muszáj - gondolom, ennél csak összetettebb figurák voltak a vendégei eleddig. aztán addig-addig csacsogtunk a bekapcsolatlan mikrofonok mögött, hogy a fátyolos hangú beköszönést órával később elbúcsú követett rögvest, mink meg nagyon jót beszélgettünk közben kettesben, a kedves hallgatók meg kaptak zenét, nem voltunk irigyek.
később kis kanta, ismét nemotthonalvás, kellemes-szép reggel, napsütés, dolgok gyors és ügyes intézése, sokjózene, sokmosoly. ja, kezd gusztustalan lenni ez a naaaaggyon állapot. (irónia)
és nemtom, mikor mondtam utoljára (biztos úgy öt perce), hogy pécs milyen szép, és az ősz is milyen szép, és be is fejeztem az ömlengést, kéremtisztelettel.