olyan gyönyörűséges, hogy lesem a pillanatokat, mikor mehetnék ki megint, és megint és megint, pakolni be a bőröm alá az energiát, a meleget, a fényt - annyira kell az majd későbben, és közben annyira kell most is, hogy ne legyek végtelenül szomorú az este történtek miatt például, meg mások miatt is, amiről se itten nem beszélek, se másnak, csak nyűgöm magamban, ha van rá időm, vagy ha befoglalja a testemet-lelkemet stratégiailag jól betámadva, amikó' neki teccik, mármint a gondolat, ha érted, mire gondolok.
és most megint azt hiszem, hogy ne szeressen inkább annyira senki sem - se anyám, se barátok, se szeretők, se senkik, mert mindig azok bánnak el velem a legcsúnyábban, akik nem akarnak bántani. ők a legkevésbé megértőek, ők a legkevésbé figyelmesek, és ők a legönzőbbek.
szóval futkosson csak a meleg bennem-rajtam - a Nap legalább nem akar tőlem semmit, sosem, csak adja melegét, fényét...
és most megint azt hiszem, hogy ne szeressen inkább annyira senki sem - se anyám, se barátok, se szeretők, se senkik, mert mindig azok bánnak el velem a legcsúnyábban, akik nem akarnak bántani. ők a legkevésbé megértőek, ők a legkevésbé figyelmesek, és ők a legönzőbbek.
szóval futkosson csak a meleg bennem-rajtam - a Nap legalább nem akar tőlem semmit, sosem, csak adja melegét, fényét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése