még éjjel egykor is jó menni, azzal a gyengébb kis fájással, hogy fogalmam sincs általában, hogy merre kanyarodjak a mikor. de szerencsére vannak rejtett tudásaim a bőröm alatt, és végül odatalálok. és aztán még bátor is vagyok, mert bár ég a villany, és szól a kossuth, és esküszöm, hogy egy fejet is vizionálok, mikor belesek az ablakon a világ vége utáni házikó teraszán, én azért bemegyek, mert tudod. aztán befűtök jól, teát főzök, tekerek, magamra veszek mindent, mi megtalálható és rámjön, és úgy ülök ki a mínuszok mellé a kávézóasztalhoz bámulgatni, hogyan fordul egyik oldaláról a másikra a város, szépen, egyenletesen szuszogva mély álmában. egy giccs, bazmeg, az életem, komolyan mondom.
a reggel pedig pontosan ugyanilyen - nincsenekszavaimaboldogságra, észre vetted?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése