nem kevés

dolgon méláztam el, amíg bejártam tolnát-baranyát (igazából somogy is benne volt, csak azt nem tartja a mondás), lenne is kedvem posztolni a felismeréseimről meg a fogadalmaimról, csak hát időközben ida kuttyunk fürdés áldozata lett, a lakáskát pedig a vizes ida áldozta fel a kupleráj oltárán... így most nem esik szó a félelmekről, hogy ugye nem lettem tudatom alatt szerelmes, ugye nem?!, meg arról sem, micsoda hét vár rám munkailag. és nem mesélem el, milyen az élet a cigánytáborban és hogy hol basztam el az ida nevelését, na arról sem beszélhetek, pedig ezek fontos témák, bárki megmondhassa.
hiányzik ez a blog, meg a zéletem, legyen elég ennyi. most pedig megkeresem a felmosóvödröt, a kutyát meg békén hagyom, eleget stresszelt ma.