8/11/2010

kiszakadt

azért tegnap sokminden. a könnyfelhő például - csendes remegéssel a délutáni napon szomszédkocsmateraszán, aztán bővízzel t-nél, aztán este meg a sok ölelésnél a varázsos kertben - kaptam tegnap egy jócsomót.
valahogy mindenki megjött - az ozoraiak és a bánki tavasok fáradtan és barnán és igenrezignáltan, a svédországi követ lemeditálódva, s. finn barátnőm pedig vidáman, szerelmesen, izgatottan, szakítósan. fura egyveleg volt a tegnap, na. kellett hozzá egy csomó pálinka, 40 órányi talponlét, türelem magammal és mindenkivel szemben, nyitottság meg önuralom, ami azért néha kifogyott.
az a helyzet, hogy leginkább t. ölelése nyugtat meg - mostanában azt hiszem, napi szinten kérek majd belőle.
mától meg egy új folyamat indul, úgy döntöttem - nincs megtervezve, de nagyon figyelek. nem vissza akarok valamit állítani, hanem új irányú útra akarom azt tenni. nem látom, csak érzem, hogy merrefele van - mindjárt el is indulok megkeresni azt az utat, aztán ráállok.
szeretném még jegyzőkönyvbe mondani, hogy nagyon jó itthon aludni - nagyon!!! szeretem az ágyamat, annak szagát, az ida mikor nyalogatja a lábamat, ahogy újraindítok egy filmet éjjel félálomban, szeretek itthon lenni, itthon akarok lenni sokat!
csak most elindulok mégis. dolog, dolog.

(lófasz költőiség sincs bennem, sajnálom. szebben is mondhatnám el nektek és nekem, mi az istenis van itt)

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger