most érzem kb. harmadszor, hogy olyan vagyok, mint aki megbukott hetedikben matekból, jövő héten pótvizsgázik, és nem mehet se táborba, se nagymamához, se nyaralni a szülőkkel, mert tanulnia kell... nem engedik a zannyáék.
mert nem engedem magam el sehova, közben meg lehet, ebből több a kár, mint a haszon, hisz már annyira utálok magam körül mindent és mindenkit, annyit füstölgök, szorongok, bűntudatolok, hogy alig érek rá közben tanulni (úgyértem dolgozni).
emellett az érzelmi életem is egy nagy nulla. mosódik ki belőlem az összes rejtett tartalékom, és kurvára kellene egy töltő, különben kisülök a fenébe. mindegy, erre most nincs idő, tanulnom kell. csak nótolom, hátha jövő héten tudok majd ezzel is foglalkozni.
mert nem engedem magam el sehova, közben meg lehet, ebből több a kár, mint a haszon, hisz már annyira utálok magam körül mindent és mindenkit, annyit füstölgök, szorongok, bűntudatolok, hogy alig érek rá közben tanulni (úgyértem dolgozni).
emellett az érzelmi életem is egy nagy nulla. mosódik ki belőlem az összes rejtett tartalékom, és kurvára kellene egy töltő, különben kisülök a fenébe. mindegy, erre most nincs idő, tanulnom kell. csak nótolom, hátha jövő héten tudok majd ezzel is foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése