idegenek vagyunk

- énekelném, de úgyis aki olvas, tudja, hogyan folytatnám...
mostan épp arra gondolok, és közben vagyok büszke, hogy ha kevésnek is érzem sokszor a türelmemet/figyelmemet, most azért nem kell!
tegnap meg ma valahogy az lett a vége, hogy ezeknek van helyük meg értelmük. ha nem is sok, de van.
szeretem, hogy még ilyen körülmények közt is. vagy hogy így meg depláne!
(fáradtantakoránkel, nemcizellál, csak fel akarta jegyezni kisörömét.)