a rengeteg

utcai szülinap pedig olyan volt, hogy negyed kukoricák úszkáltak a paprikás, cukkinis, paradicsomos, káposztás lében néhány kolbász és szalonna társaságában a szabadtéri tűz felett, amelynek tövében meleg volt és nyugalom. és alattad csillogott egészen a kulturálisan, szemetesen, évszázadosan, (...) meg kivilágítottan a te pécsed, a mi pécsünk, az ő pécsük, aminek szemlélésébe egy következő alkalommal kívánok majd jobban elmerülni, ha mondjuk ketten leszünk ott, s nem húszan. ééés a túrótorta, hát az mennyire egy zseniális ötlet zselatinolt gyümölcslevessel a tetején... és a liv pedig mennyire szigorú már, hogy az ünnepelt nyelvgyakorlásának érdekében nem és nem engedte - még az agyonkontrollált személyeknek, így nekem sem -, hogy ne angolul kommunikáljunk, pedig istenbizony én olyat csak nagyon sok pálinka után teszek, akkor is nagyon nagy a szégyen másnap (1. a nagyon sok pálinka miatt, 2. biztos nevetségesen szar ugye az angolom), mostmeg autóval voltam és szörpöztem vadul és mégis beszéltem angolul, hát nem ülhetek kukán egész este, ugye. és a biciklik az ágyikóban feküdve igen romantikásak voltak, a csendes beszélgetések meg a beintegrált szülők pedig otthonosak, és pont annyi elég is volt, amennyi végül lett, mert aztán még dolgom akadt a bárral, hát ilyen ez a hét.
az a vad baloldalbénulós fejfájás meg az ürülő szenny - ami miatt aludni sem, mosolyogni sem tudok őszintén, mert fááááj - tulajdonképpen eszembe juttatja, hogy nő is vagyok, szóval még ennek is tudok örülni így egy hónap elteltével, mikor utoljára pont ilyen okból észleltem magamból ezt az apró részletet.

hát az alapállapot most ilyen. nehéz kimozdulnom az ágyból, de vár a pult, szóval szevasztok.