8/30/2010

az igazi sztorit

meg nincsen kedvem elmesélni. ha valaha nem érteném, mitől van annyi dac, makacsság, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, hiszti, baszogatás, szomorúság, elégedetlenség, szeretet-éhség bennem, szóljatok csak, hogy család.
ültem ebben az egészben, és szokás szerint jöttek a felismerések. néztem őket, láttam magamat, és annyira, de annyira szomorú voltam, hogy elmondani azt nem lehet.
nem tudom, meg lehet-e gyógyítani bennünket, de azon leszek. ez végül is egy egész értelmes életcél, ha már új, saját családot nem építhetek.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger