amióta érzem,

és mondjuk 1-2 napja meg tudom is, hogy mi a fene történt itten január óta - nevezetesen adtam egy nagy pofont a szarnak, mert gyáva vagyok! - és azt is érzem meg tudom, hogy mi fog történni, valójában sokkal könnyebb a dolgom.
nem volt hiábavaló (nem mondom egyáltalán, sőt!), és ez a pár hónap, ami vissza van sem lesz az, ha meg tudom fordítani a sors szekerét, és nem szaladok el gyáván, amikor nem szabad elszaladni, hanem majd okosan futni kezdek, amikor ideje van, és pont futni kell.
gondolom, megint nem ért senki semmit, majd egyszer megírom rendesen.
mostan akkor a nemszaladunkel van, hanem a megoldunk. és tudjuk, hogy meddig tart, és bármily fos is, az azért segítség és támasz., hogy addig és nem tovább. (...)
tegnap meg voltam a kockában - egész nyáron kb. most harmadszor - ahol még mindig tudják, hogy ki vagyok, ahol az ida imádott, ahol kiülök a lépcsőkre, beszélgetek, és azt érzem, otthon vagyok. ahol eszembe jutnak a páfrányos évek, ahol nem jutnak eszembe a berzés borzasztóságok, csak a hely van, meg én vagyok, a helyben meg az otthonom - amit majd jól itt hagyok megint, ha futni kell, vágod.