a héten

főképp agysejtrombolásban jeleskedtem - egy szerencséssütinek köszönhetően például egész éjjel remegtem és gyűlöltem magam egyszer, tegnap meg tibikénél volt a lecsókísérő fröccs és pálinka olyan kapós, hogy hajnali hatig kellett még után töltögetni. nem vagyok büszke magamra, nem azért mondom.
mintha édesanyám valamit érezne a sztoriból - ma reggel olyan nyolcódalas ímélt küldött, hogy mindegyik sor után legalább kétszer állt ketté a fülem. szegényem, semmit sem vesz/tud a világomról és teljesen értetlenül szemléli az életem borzasztós alakulását. pont nem kívánok most egy találkozást, de már lehetetlen tovább húzni a dolgot.
aztán még az is volt, hogy a májusi kaland hivatalosan is lezárult. az én gondolataimban ez már jóval korábban megtörtént, de úgy tűnik, annyira nem kommunikálok mostanában, hogy fel sem tűnt ennek a dolognak a hiánya. mosolyogtam szépen, nem szakadt meg a szívem, sőt. olyan van, hogy az emberek nem szeretnek egymásba, és ez még valahol jó is, legalábbis a mi esetünkben ez most szerencsés alakulás volt. kis hiúságom volt ebben, de az is elmúlt már rég.

mondjuk volt még pár óra a héten, amikor h-nál kicsit a régi érzések jöttek vissza, az meg nagyon jó volt. de asszem, ez az összes pozitívum mostanában.