egyszer például

már majdnem sütöttem kacsát életemben valamikor száz évvel ezelőtt, de aztán közbe jött az, hogy a gáz ereje vagy hatásfoka vagy fogalmam sincs mije végül nem ugyanaz baranya megyében, mint édesanyámnál, a balaton mellett, így rohadtul odaégett a cucc, amit hetek óta nevelgetett számunkra a nagyanyám...
szóval ennyi volt az előképzettség - szerencsére p. mamája, ha nem is túl gyakran, de azért süt kacsát néha napján (végül is egy ilyen kisebb kacsafarmon, ahol 20 és 60 ezer közt mozog az állatoknak a száma, csak előfordul ilyen, még a legjobb családban is).
és p. mamája valódi türelemmel nézte, ahogy a gyerekekkel bárdot ragadtunk és fejezgettük le az amúgy már élettelen, sőt megpucolt stuffot, és újra meg újra megmutatta, hol hasítsunk bele a combjába, hogy csinos és nagy legyen az. és szemrebbenés nélkül figyelte, hogy sörrel és/vagy mézzel locsingáljuk a pirítani valót, és egyáltalán nem mondta, hogy dehüjék vagytok gyerekek, ebből mi lesz, jézusom, én nem így szoktam, hanem mosolygott, és aztán evett belőle egy jót, majd megölelgetett bennünket, hogy finom volt!

meg az is jó volt ottan a téeszcséhez hasonlítható hatalmas farmon, hogy szombaton hajnalban hat óra felé felmásztunk egy jó magas szalmaizé legtetejére, addig p. különböző gépekkel kiszedte alólunk a talajt, és egészen artistás élményünk lett néhány pillanatra, majd ilyen emelős izével alánk tolt egy 300 kilós darabot, arra áttettük a székhelyünket, és mint valami véres kardot, körbehordozott minket a terepen. és a nap melegen sütött, a kacsák meg hangosan hápogtak, és kaptunk arra ígéretet, hogy józanabb pillanatunkban mi is vezethetjük ezeket a gépeket, amiket darázsderéknak vagy miegyébnek szólított a p., de én csak azt láttam igazából, hogy piros, van az elején egy ilyen villa és helló.
és délután tényleg én is vezettem az egyik gépet, az éjjelt pedig friss szénán/szalmán töltötte, aki nem a homokban, a tűz mellett aludt el. ilyenkor mindig csak az a bajom, hogy mire belejönnék a ritmusba, addigra hazafelé jövünk*, és másnap hétfő van megint.

*de mondjuk akkor meg jó inni egy kávét a miniben, meg jó a varázsúton száguldozni, meg még rosszul szópókerozni is jó tulajdonképpen egy kicsit.