nem szeretem

ezt a vinnyogó kiccsajt... de most itt a jobb idő (mondjuk második napja 30 fok alatt van!), és máris magamabbnál vagyok.
no, mostanában olyanok történtek, hogy megpróbáltam leegyszerűsíteni a dolgokat magam körül... például aljasan-e vagy nem, de több színtéren is jeleztem, hogy ennyi a kislány, nem több, nem kevesebb jelenleg; a kislánynak néha gondjai vannak - nem is kicsik -, a kislány néha szomorú, és csak bújásra vágyik meg melegségre, egyébre semmire. a kislány most nem hisz eget rengető szerelemben, bizalomban, családban és örök békében, a kislány most csak túléli a meleget és a káoszt, és megszorongat néha néhány kezet, ha van hozzá ereje. a kislány elfogadja, hogy a lélek néha retteg, fél, csalódik, fázik, egyedül marad - a kislány tulajdonképpen nagylány már, nem először él át ilyeneket.
és akkor a kislány szépen elvonult a fleismen dokijával a biztonságos ágyikójába, és kirettegte magát. megkukkantotta közben az efott-ot, nem lett boldogabb, aztán újra odanézett, de akkor sem lett szebb az a világ, hát elment a cirkuszba, és szerelembe esett tunéziai szépfiúk és cirkuszszínház tekintetében. a kislány most felemeli a fejét, a telefonját, és nekiáll küzdeni. hisz az élet szép, tenéked magyarázzam?