7/22/2010

szülinap van

megint, egészen különlegesen gyönyörűen szomorúan az. (...)
2 napja t-vel beszélgettünk az Életről. előkerült ez a történet, amit most vagy elmesélek majd, vagy nem, nem találtam ki még... ültünk egymás mellett, kicsinyt pityeregtünk, aztán hallgattunk a mese után jó hosszan, jó mélyen, jó fájdalmasan... végül egymásra mosolyogtunk, és egyszerre néztünk fel a csillagos égre hálásan. mert ha van ennek a történetnek igazságos vége - nincs!!! - akkor azt oda bigyesztette a végére a tudjukki.
itthon még mindig fájogatott, és az egyik mesehőssel (sz) oda-oda írogattunk egymásnak. csak ilyen gondolokrádosakat... tegnap írtam egy sort sz-nek, megemlítve, hogy előző este hosszan meséltem a történetüket... visszaírta, hogy délelőtt ez járt az ő fejében is, és ő is elküldött egy üzenetet. és még hányan tesszük meg ugyanezt minden évben Azóta... mind, akik szeressük az ittmaradottakat, és hiányoljuk az angyalokká letteket... meséljük az ő gyönyörűen szomorú történetüket, és nincs és.
boldogot, Fijúk!

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger