lenge rinya-reggel-életképet akartam idebiggyesz, de rájöttem, hogy tibor ennél többet érdemel. nem tudhatja, hogy nyolc előtt nem szabad engem felhívni (most azért elmesélem majd neki), mert félálomban kiszámíthatatlan vagyok és dacos, és csakazértis legalább fél órát rárántok még az amúgyiskésőre, és akkor elkések még sokkal jobban, és akkor lebasznak, és kilencig rontva vagyon minden. de ez már elmúlt, mindjárt kanalazunk halászlevet, amihez hajnalban a tányért kérte, és biztosan jól szórakozunk majd, mert úgy szoktuk.
szóval tibor nyár eleje óta dolgoz velünk - régen vmi bányászközösségben pénzügyezett, hozva az összes ilyen jellegű sztorit, ami már alapból megérte. aztán a tibi mindig jó kedvvel rendelkezik, de mindig. (egyetlen egyszer szomorkodott szüret kapcsán vmi sikeretelenség végett, de akkor meséltem neki az emberi természetről, amihez, ha nem is szervesen, de hozzá tartozik ez a fajta érzés is. úgy tűnt, megértette, de nem hajlandó elfogadni, szerencsére.)
tibornak hatalmas "bányász-szenyói" vannak, "stifivel", ha jól viselkedett, parizerrel, ha mérges az asszony... tibor szereti a bort, az életet, a horgászatot, a szőlőt, a kutyákat, a feleségét, bennünket, kislányokat, a munkáját, a jó kajákat, a nagy bulikat, az embereket, a pálinkát, szeret építkezni és szeret kertet művelni, bazmeg, ő mindent szeret. mosolyog sokat, mint a vadalma, reggel megdicsér, hogy csinos vagyok már megint, imádja a zöld teámat és hálás érte, azonnal ugrik, ha segítséget kérek - nem tudom, olyan ő, mintha nem lenne igazi. pedig az. nagyonis. sóhajtok egyet, hogy halászlé, erre ma azt ebédelünk... közben olyan sztorit mesél majd, amin lehet vihogni, és minimum úgy kezdődik "89-ben, mikor a kaukázusban vonatoztunk...", és előránt majd egy fényképalbumot (mert úgy szokta), amiben még hetyke és csinos legény volt és épp kirándul/hegymász/bográcsol vagy mittomén mit, de vmi jót csinál, az tutter. tiborral öröm a napi 4-5 wellnesz (kávé-cigi-duma), öröm a hurkás/kolbászos és egyéb "huszáros" reggeli, öröm még csak ülni is mellette, ha csönben vagyunk épp, mert vele még azt is lehet. tibikéből írni kellene egy regényt, minden magyar okulására szerintem.
szeretem azt a tudatot, ami tibivel kézen fogva jár - hogy lehet ám így is élni.
szóval tibor nyár eleje óta dolgoz velünk - régen vmi bányászközösségben pénzügyezett, hozva az összes ilyen jellegű sztorit, ami már alapból megérte. aztán a tibi mindig jó kedvvel rendelkezik, de mindig. (egyetlen egyszer szomorkodott szüret kapcsán vmi sikeretelenség végett, de akkor meséltem neki az emberi természetről, amihez, ha nem is szervesen, de hozzá tartozik ez a fajta érzés is. úgy tűnt, megértette, de nem hajlandó elfogadni, szerencsére.)
tibornak hatalmas "bányász-szenyói" vannak, "stifivel", ha jól viselkedett, parizerrel, ha mérges az asszony... tibor szereti a bort, az életet, a horgászatot, a szőlőt, a kutyákat, a feleségét, bennünket, kislányokat, a munkáját, a jó kajákat, a nagy bulikat, az embereket, a pálinkát, szeret építkezni és szeret kertet művelni, bazmeg, ő mindent szeret. mosolyog sokat, mint a vadalma, reggel megdicsér, hogy csinos vagyok már megint, imádja a zöld teámat és hálás érte, azonnal ugrik, ha segítséget kérek - nem tudom, olyan ő, mintha nem lenne igazi. pedig az. nagyonis. sóhajtok egyet, hogy halászlé, erre ma azt ebédelünk... közben olyan sztorit mesél majd, amin lehet vihogni, és minimum úgy kezdődik "89-ben, mikor a kaukázusban vonatoztunk...", és előránt majd egy fényképalbumot (mert úgy szokta), amiben még hetyke és csinos legény volt és épp kirándul/hegymász/bográcsol vagy mittomén mit, de vmi jót csinál, az tutter. tiborral öröm a napi 4-5 wellnesz (kávé-cigi-duma), öröm a hurkás/kolbászos és egyéb "huszáros" reggeli, öröm még csak ülni is mellette, ha csönben vagyunk épp, mert vele még azt is lehet. tibikéből írni kellene egy regényt, minden magyar okulására szerintem.
szeretem azt a tudatot, ami tibivel kézen fogva jár - hogy lehet ám így is élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése