amikor már a politikus is rámpirított, hogy ilyen pót/virslikerékkel ám csak az első szervízig jó utazgálni - én meg már lassan két hete ezzel furikázok - elmentem a gumisokhoz, hirtelen felindulásból, délután ötkor. a fiúk rákérdeztek, sokat mentem-e vele úgy, hogy már megvolt a baj, mire én teljesen természetesen közöltem, hogy igen. honnan tudhattam volna, mégis honnan? kicsit csattog, kicsit félrevisz, nasaztán? igazán nem értem.
aztán azt is megkérdezték, nem gondoltam-e arra, hogy a pótkereket felfújassam. nem, nem gondoltam arra, örvendezek, hogy kisebb asszisztenciával egyáltalán sikerült úgy fölszerelni, hogy ne essen le.
és aztán mondták, hogy ezt már nem lehet megmenteni, hozzam el a nyárigumijaimat holnap. mondtam, hogy ez bonyolult, kérek pár napot. nem nagyon értették, de most nyilván nem kezdem el magyarázni, hogy a birtokon van exexéknél, oda pótkerékkel nem merek kimenni, munkaidőben amúgy se tudok ilyen szarokkal foglalkozni, és különbenis. hajlandó lettem volna inkább másikat venni, de nem engedték. a gondos férfiak, azok.
aztán azt is megkérdezték, nem gondoltam-e arra, hogy a pótkereket felfújassam. nem, nem gondoltam arra, örvendezek, hogy kisebb asszisztenciával egyáltalán sikerült úgy fölszerelni, hogy ne essen le.
és aztán mondták, hogy ezt már nem lehet megmenteni, hozzam el a nyárigumijaimat holnap. mondtam, hogy ez bonyolult, kérek pár napot. nem nagyon értették, de most nyilván nem kezdem el magyarázni, hogy a birtokon van exexéknél, oda pótkerékkel nem merek kimenni, munkaidőben amúgy se tudok ilyen szarokkal foglalkozni, és különbenis. hajlandó lettem volna inkább másikat venni, de nem engedték. a gondos férfiak, azok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése