nos, épp fogyasztottam böjti (talán úgy hívják) hermelinemet* pirítóssal, mikor hét tájban csöngetett egy tag. nálunk nincs olyan ugye, hogy nem nyitunk ajtót - maszekolunk immár 30 éve, első a vevő. szóval belép a csávó, lengén előadja a vörösrózsa van-e kérdést, mire kedvesen elmesélem, hogy szegfűtermelők vagyunk, meg egynyárisok, nincs. hát akkor jó lesz a szegfű is, mit bánja ő, 19 szálas csokrot neki oda**.
kicsit felröhögtem, mondván, hogy momentán öt szálat is remegve kötnék meg (16 éve nem élek a bizniszben), mellesleg hulla sötét van szedni, és egyébként is - vegyen a teszkóban fehérneműt, annak a csajok mindig örülnek, és kilitin még biztos van nyitva olyan. de csak nem tágít, ő szívesen világít elemlámpával, csak légyszi. akkor bedobtam még egy kegyes hazugságot, miszerint én mennyire örültem 30. szülinapomon éjjel kettőkor egy plüssmalackának, azt a benzinkútnál is kap, de süket fülekre találtam, hiába hánytam borsót falra. végül abban maradtunk, adjon egy órát***.
kibaszott mázlija van, hogy ennyire empatikus állatka vagyok és a végletekig támogatom a szerelem intézményét, mer' végülis elkészült a mű. ahhoz képest nem is olyan ronda, remélem, holnap beszalad egy menyasszonyi csokor-rendelés szombatra, csak hogy legyen még némi kihívás ebben a pár napban.
* camambert sajt reszelt fokhagymás, olivaolajas bazsalikomos, borsos szlötyiben - borzasztó nagyokat alkotok most, hogy délben lencselevessel és krumplispogácsával debütáltam.
** a megalomániás falusi parasztját neki, de komolyan.
*** azt a részt mondjuk nem mesélem el anyukámnak, mikor az unokájának hitt a faszi, állítva, hogy engem soha a büdös életben még nem látott. emlékeim szerint tavaly adtam neki kölcsön anyu leanderjeit töktitokban egy estére vmi lovas fogadáshoz, de mindegy. azóta 15 évet fiatalodtam, nyilván.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése