bárki is azt hinné, hogy tökéletes, már-már szimbiotikus kapcsolatunk fogaskerekei közé sosem hull homokszem, vallok. keveset voltam a héten esténként itthon - volt is hiszti, kisebb-nagyobb, hát nőből van ő is, megértem. tegnap aztán direktbe figyeltem arra, hogy együtt töltsük a délutánt, nagyon fáni volt, de komolyan. azt hittem, kárpótolva vagyon a kislány, erre jövök haza a muzsika hangjaival a tagjaimban éjfél felé, a lakás meg darabokban. ida életében először széthordta a szemetest, szerintem dacból. nevelő célzattal minden darab szemétnél megálltam mélázni és papolni egy csöppet, ő lesúnyt füllel hallgatott végig, aztán a helyére küldtem, és nem jöhetett be a szobába. még most is horror-sértődés van részéről, borzalmasan.
csak nőkkel ne kezdjen az ember, basszus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése