saját

dolgaimról nem nagyon szoktam írni, úgyis mindenkit csak a zida érdekel, és ezzel nincsen semmi bajom nekem, sőt. csak ma úgy geciszarul kezdtem érezni magam, ahogy ültünk a napsütésben a jégkuckó előtt kávézva, eszterháziszeletet eszegetve, hogy én meg most milyen jól vagyok, és mekkora szemétség ez már a gazdasági- és politikai és mindenféle fasz válság kellős közepén, amikor csak panaszkodni ér, örülni meg nem szabad véletlenül se, semminek se, sose. mert úgy igazából nincsen semmi, de ez a jobbikfajta semmi, nem a rosszabbik. tele van szeretemekkel - nfgnek újra vannak faszás gumijai, két kibaszott jó koncerten senyvedtem most esténként, találkoztam mindenféle régi- és új- és jó emberekkel; a levegő tele van felém (is) hullámzó érzelmekkel, közben úszni megyek, és jó bort iszom, és pihenek is végre, és a franc fogja rosszul érezni magát, ha nem muszáj. legfeljebb majd jobban titkolom a dolgot, hogy ne bosszantsak fel vele senkit.