a füled? esetleg csengettyűz néha? - nos, kérlek, akkor te nem akarod meghallani, amit a belső hangod/környezeted mond. kis makacska.
na, ilyeneket is megtanultam ma többek közt - olyan gyógyullás lesz itt kérem szépen minden téren (fizikai, szellemi, lelki meg istennyila), hogy csak úgy nézel majd.
aztán emellett voltam ma mélységesen szomorú is hosszabb percekre. nem szokásom ennyire, azér' is jegyzem meg itt. vártam a szerelmemre (aki ugye nem az, csak nem halljuk, ugye...), miközben üzenetet írtam a szeretőmnek (ezt most jó értelemben értsd, azt' egyszer majd úgyis beszélek itt is erről). és közben eléggé utáltam magam, hogy képtelen vagyok megkötni a kompromisszumkáimat, pedig ha képes lennék, hejde sose lenne ilyen szomorú pillanatom. helyette mondjuk várhatnám haza az uramat a kocsmából (volt ilyen, nemaz, de mondjuk így masszívan 20 évig, érted...) idegbetegen, vagy ölelgethetném a csávómat fiúgyermekként keblemre, míg a hajunk el nem őszül, esetleg kornyadozhatnék valaki mellett kedvemre, míg ő minden héten más leányt/hobbit/életcélt/projektet szeret, veled meg jól elvan amúgymeg. itt elmúlt az utálat egyébként, de a szomorúság maradt még egy ideig, csak akkor már semmi bajom nem volt a nem megkötött kompromisszumaimmal...
különben meg el sem hiszed, hogy tegnap is, meg ma is pingpongozni voltunk, és azt kell mondjam, elég patent a cucc. jól leizzadsz, van jókedved-mosolyod, sok kölök, mozgás, érted. szerintem megyek még, kábé hüje lennék, ha nem.
na, ilyeneket is megtanultam ma többek közt - olyan gyógyullás lesz itt kérem szépen minden téren (fizikai, szellemi, lelki meg istennyila), hogy csak úgy nézel majd.
aztán emellett voltam ma mélységesen szomorú is hosszabb percekre. nem szokásom ennyire, azér' is jegyzem meg itt. vártam a szerelmemre (aki ugye nem az, csak nem halljuk, ugye...), miközben üzenetet írtam a szeretőmnek (ezt most jó értelemben értsd, azt' egyszer majd úgyis beszélek itt is erről). és közben eléggé utáltam magam, hogy képtelen vagyok megkötni a kompromisszumkáimat, pedig ha képes lennék, hejde sose lenne ilyen szomorú pillanatom. helyette mondjuk várhatnám haza az uramat a kocsmából (volt ilyen, nemaz, de mondjuk így masszívan 20 évig, érted...) idegbetegen, vagy ölelgethetném a csávómat fiúgyermekként keblemre, míg a hajunk el nem őszül, esetleg kornyadozhatnék valaki mellett kedvemre, míg ő minden héten más leányt/hobbit/életcélt/projektet szeret, veled meg jól elvan amúgymeg. itt elmúlt az utálat egyébként, de a szomorúság maradt még egy ideig, csak akkor már semmi bajom nem volt a nem megkötött kompromisszumaimmal...
különben meg el sem hiszed, hogy tegnap is, meg ma is pingpongozni voltunk, és azt kell mondjam, elég patent a cucc. jól leizzadsz, van jókedved-mosolyod, sok kölök, mozgás, érted. szerintem megyek még, kábé hüje lennék, ha nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése