(igen, jó lesz ez a cím. legalább a cím legyen jó, ha írni nem is tudok.)
azért is toporgok mindenhol. itt is.
(bizonyosan sejteti legalább a bizonytalanságot, de az otthonos jóságot is magában hordozza. tudod, a cím.)
ráfogom például arra a nemírást, hogy nincsen nekem otthon netem.
(és belengeti a lelkizés témakörét - itt még simán leléphet az olvasó, ha pont utálja ezt a nyervogós vonalat.)
vagy arra fogom, hogy nem vágyom az írást - mondjuk ez tökhazugság. éget a kibeszéletlenség.
(lelépett mindenki, aki akart? mer' akkor el is kezdődhetne a poszt végre...)
de mondom, nem találom igazából magam, az a bajom. nem vagyok egyedül többet, de nem vagyok egy sem senkivel. köztes állapot, nyilván. gyártok magyarázatokat, miért is szaladnék el most teljes mértékben a világ elől, de kábé az a szitu, hogy be vagyok fosva. tudom, hogy nem vesz el tőlem senki semmit, sem belőlem, mégis olyan féltés van bennem, hogy az már agyrém. féltem a már ismert rosszaimat elhagyni, vagy miafasz?
és hová lett belőlem az a vakmerő-hetyke, folyamatos jóraszéprevágyás meg tevés, ami nem olyan régen még szétfeszített szinte? idetette a jóisten elém, hogy szeressem, aztán még ettől is megijedek?
pedig nála otthon vagyok néha. benne lenni pedig sose félek. tiszta jóság némely vegytiszta pillanat.
ezér' mondom, hogy furaságok vannak, érted...
azért is toporgok mindenhol. itt is.
(bizonyosan sejteti legalább a bizonytalanságot, de az otthonos jóságot is magában hordozza. tudod, a cím.)
ráfogom például arra a nemírást, hogy nincsen nekem otthon netem.
(és belengeti a lelkizés témakörét - itt még simán leléphet az olvasó, ha pont utálja ezt a nyervogós vonalat.)
vagy arra fogom, hogy nem vágyom az írást - mondjuk ez tökhazugság. éget a kibeszéletlenség.
(lelépett mindenki, aki akart? mer' akkor el is kezdődhetne a poszt végre...)
de mondom, nem találom igazából magam, az a bajom. nem vagyok egyedül többet, de nem vagyok egy sem senkivel. köztes állapot, nyilván. gyártok magyarázatokat, miért is szaladnék el most teljes mértékben a világ elől, de kábé az a szitu, hogy be vagyok fosva. tudom, hogy nem vesz el tőlem senki semmit, sem belőlem, mégis olyan féltés van bennem, hogy az már agyrém. féltem a már ismert rosszaimat elhagyni, vagy miafasz?
és hová lett belőlem az a vakmerő-hetyke, folyamatos jóraszéprevágyás meg tevés, ami nem olyan régen még szétfeszített szinte? idetette a jóisten elém, hogy szeressem, aztán még ettől is megijedek?
pedig nála otthon vagyok néha. benne lenni pedig sose félek. tiszta jóság némely vegytiszta pillanat.
ezér' mondom, hogy furaságok vannak, érted...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése