1/04/2011

a mese az év végéről

nem marad el, mondom is, hogyan esett, hogy szomorságomban tényleg találkoztam azzal a jégerkével - mondjuk így 3 hónap italstopban elég buzin jön ki 3-4 feleske, mondhatni, fejbebasz. szerencsére jelezték interurbán, hogy órán belül 9 gyermekkel van jelenésem a koripályán, így messzebb nem csúsztam, mint terveztem. viszont legalább koriztam, szeretek korizni, szeretnék egy saját korcsolyát egyszer igazán (már csak azért is, mert tele van a környék agyonfagyott, gyönyörűséges tavakkal, miket a deres-havas fák úgy ölelgetnek körül, hogy az ember rögtön hinni kezd az igaz szerelem intézményében...). kicsit voltunk ugyan az ügyeleten is, de hát 9 gyereknél az lett volna a csoda, ha oda pont nem megyünk!
este karácsonyoltunk - annyi mindenkiség összegyűlt, hogy azt sem tudtam, kit kergessek mosolyogva beszélgetés és ölelgetés végett. aztán persze a karácsony vége a magyaros szokásoknak megfelelően kiabálással, őrült részegséggel és verekedéssel zárult - erre pont nem voltam kíváncsi, haza is mentem hamar.
az uccsó napon ercsikét látogattam meg, patent kis autós kirándulás meseországban - biztonság és realitás és földönjáró szeretet, kell ezeket majd gyakorolnom még.
az éjfél meg otthon talált - lehet, nekünk volt a legkúlabb a meleg szobában jó zenékkel, rózsaolajjal fürdőkádilag, nekünk, akik nem rohantak ki a dirregésdurrogásba meg az eszetlen hüjék közé (sose féltettem még az autómat, de most azért aggódva tekingettem néha kifelé az ablakon).
a fennmaradó két napban kirándulásokat tettünk a környéken tavak és havak tekintetében, kézen fogva. szeretemkezdet. jókezdet. (képek később.)

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger