tömegével szolgált ez a pár nap - csak hogy ne maradjunk le a krónikával, sorolom is őket meg egyéb dolgaimat:
az például eléggé meglepett, hogy a 4/4-es ellenőrzésre nem kapkodva, nem kialvatlanul és nem felkészületlenül érkeztem - ilyenkor mégjobban odabasz, ha bántanak, remélem, átérzed a dolgot; hogy tulképpen ami erődből kitelt, azt szépen és jól, és igazán nem te tehetsz arról, hogy a pénzügyi vezetőd egy seggfej, és fogggalma sincs a világról. most meglepetésből 1-től 4-ig beszámolok újra, meg még egy halom fölösleges papírgyártás is történik és kedden jön az új randi. ja. erről szól majd 3 napom s éjjelem, nem másról. ez lett a rosszmeglepi.
a jó meg mondjuk legyen az egynek, hogy voltam kirándulásban vasárnap, és mohácsra is mentünk dunapartra mínuszokban mosolyogva sétafikálni meg ölelkezni. és aztán elég nehéz volt itthagyni a szitut, szerencsére a zsebébe' rejtettem magam, s ő az én táskámba, és talán még pompom is elhinné, hogy ez segít, mikor a félórányi sóvárgás és hiányzás is sok, akkor több napon át majd ez biztos segít... hóóógyne segítene - szívem szerint döntöttem volna fel ma a vasútállomáson autómmal együtt a fiút, akivel mostanában újra alszom örömömben, hogy végre megint ölelkezhetünk rílbe is, nem csak így asztrálisan, üzenetben meg telefonban meg zsebileg meg érted már, mit akarok itt mondani, csak vigyázok, nehogy idecsöppenjek a vadromantikában. komolyabban szólva mégiscsak az van, hogy a márványstukkós istennyilával együtt odaadni a szívemet nem botorság, hanem bátorságos húzás volt, ha elsőre nem is tűnt annak. egyszó megszáz, örülés van, szeretet van meg szerelem van, és akkor a többi gond már nem is tud életemre törni, akármennyire is szeretne (mellesleg ma este van még egy nagyon nehéz kör ezzel kapcsolatban).
budapesten most meg olyan volt kicsit, mint kettő hónapja, hogy ott is vagyok, meg nem is - mikor ott, akkor azért volt jó, mikor meg messze ment a lelkem, akkor meg azért. voltunk újnézőzni műcsarnokban és ároktőn (fotókat meg minden egyéb infót itten meg itten keresgéljenek), szomolyára ma viszont már nem jutottam le, pedig azt vártam volna a legjobban. macskáztam, csajoztam, autókáztunk szakadó hóban-gyönyörűségben, találtam megint baráti megértést-megnyugvást, gyakoroltam türelmemet is. szóval az is jó volt. meg jó volt nagyon sz-el is találkozni -- a magánéleti híreimet mély csalódottsággal, majd megbocsátó és igaz örömmel fogadta. és valahogy kábé abban a pillanatban döntöttem el, hogy akkor most ez így jó lesz és felvállalós és igazi, mikor az este alakulásával kapcsolatban is dönteni kellett; ettől pedig az egész találkozás még sokkal szebb volt, mint amit egyáltalán elképzeltem. sz. mindig az a csávó lesz nekem, akivel a legkiegyensúlyozottabb ügyem van evör. (persze ennek is voltak előzményei, de már sima a dolog régen, és az is lesz a világ végezetéig.) hogy ezt meg mosolyogva-ölelkezve meg is tudjuk beszélni, na az meg az ajándék..
szóval eredményes-veszteséges, szeretetes-nehéz pár nap volt ez, de eléggé hálás vagyok érte.
az például eléggé meglepett, hogy a 4/4-es ellenőrzésre nem kapkodva, nem kialvatlanul és nem felkészületlenül érkeztem - ilyenkor mégjobban odabasz, ha bántanak, remélem, átérzed a dolgot; hogy tulképpen ami erődből kitelt, azt szépen és jól, és igazán nem te tehetsz arról, hogy a pénzügyi vezetőd egy seggfej, és fogggalma sincs a világról. most meglepetésből 1-től 4-ig beszámolok újra, meg még egy halom fölösleges papírgyártás is történik és kedden jön az új randi. ja. erről szól majd 3 napom s éjjelem, nem másról. ez lett a rosszmeglepi.
a jó meg mondjuk legyen az egynek, hogy voltam kirándulásban vasárnap, és mohácsra is mentünk dunapartra mínuszokban mosolyogva sétafikálni meg ölelkezni. és aztán elég nehéz volt itthagyni a szitut, szerencsére a zsebébe' rejtettem magam, s ő az én táskámba, és talán még pompom is elhinné, hogy ez segít, mikor a félórányi sóvárgás és hiányzás is sok, akkor több napon át majd ez biztos segít... hóóógyne segítene - szívem szerint döntöttem volna fel ma a vasútállomáson autómmal együtt a fiút, akivel mostanában újra alszom örömömben, hogy végre megint ölelkezhetünk rílbe is, nem csak így asztrálisan, üzenetben meg telefonban meg zsebileg meg érted már, mit akarok itt mondani, csak vigyázok, nehogy idecsöppenjek a vadromantikában. komolyabban szólva mégiscsak az van, hogy a márványstukkós istennyilával együtt odaadni a szívemet nem botorság, hanem bátorságos húzás volt, ha elsőre nem is tűnt annak. egyszó megszáz, örülés van, szeretet van meg szerelem van, és akkor a többi gond már nem is tud életemre törni, akármennyire is szeretne (mellesleg ma este van még egy nagyon nehéz kör ezzel kapcsolatban).
budapesten most meg olyan volt kicsit, mint kettő hónapja, hogy ott is vagyok, meg nem is - mikor ott, akkor azért volt jó, mikor meg messze ment a lelkem, akkor meg azért. voltunk újnézőzni műcsarnokban és ároktőn (fotókat meg minden egyéb infót itten meg itten keresgéljenek), szomolyára ma viszont már nem jutottam le, pedig azt vártam volna a legjobban. macskáztam, csajoztam, autókáztunk szakadó hóban-gyönyörűségben, találtam megint baráti megértést-megnyugvást, gyakoroltam türelmemet is. szóval az is jó volt. meg jó volt nagyon sz-el is találkozni -- a magánéleti híreimet mély csalódottsággal, majd megbocsátó és igaz örömmel fogadta. és valahogy kábé abban a pillanatban döntöttem el, hogy akkor most ez így jó lesz és felvállalós és igazi, mikor az este alakulásával kapcsolatban is dönteni kellett; ettől pedig az egész találkozás még sokkal szebb volt, mint amit egyáltalán elképzeltem. sz. mindig az a csávó lesz nekem, akivel a legkiegyensúlyozottabb ügyem van evör. (persze ennek is voltak előzményei, de már sima a dolog régen, és az is lesz a világ végezetéig.) hogy ezt meg mosolyogva-ölelkezve meg is tudjuk beszélni, na az meg az ajándék..
szóval eredményes-veszteséges, szeretetes-nehéz pár nap volt ez, de eléggé hálás vagyok érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése