11/02/2010

sok idők óta

mindenki keresztapja mindenkinek ebben a családban - apám keresztapja az én keresztapám apja, keresztapám lányának apám a keresztapja, keresztapám keresztapja apám keresztapja, szóval érted - ez a fentebbi szinteken is így ment, mondjuk nagyszülőkig visszamenőleg. komoly a családi kötés, amit a barátság madzagolt tovább, például pont akkor, mikor anyám barátnéját elvette keresztapám, keresztapám barátja (azaz apám) meg anyámat. ja, nekem is zúg a fejem...
most a temetőben találkoztunk - a koma beszaladt, hogy megnézze, égnek-e a gyertyák a kati sírján, akinek még füstölgött a cigeretta a virágok közt titkos szövetségünk szerint. a koma pirospozsgás volt, a szeme őszintén nevetett, most már van vagy 70 kiló, ez szép eredmény a tavaszhoz képest, mikor azt hittük, őt is elviszi a fene. de most itt van, pár nap múlva dolgozni kezd, lett egy marikája - az elmúlt két évben túlélte a felesége elvesztését, egy baba is búcsút mondott még a földreérés előtt, aztán pedig a rák támadta be. túl van mindenen, bölcs megnyugvás-elfogadás van még a fejtartásában is, olyan jó nézni!
kicsit megölelgettem, a szám fülig ért és olyan hálát éreztem, hogy elmondani ezt én nem tudom. köszönöm. fájdalmasan szép lecke volt ez.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger