úgy 10 éve ismerem/látom szinte naponta. sosem mosolyog, sosem nevet - csak összeszorítja a száját jobb esetben, rosszabb esetben cigányozik, panaszkodik, vádol, utálkozik.
nagyon sajnálom, ha rossz élete van - dehát ha az embernek rossz élete van, akkor változtatni kell, nem? (tudom, nekem sem megy ez rendesen, de valahogy legalább mindig próbálkozom.) mert akkor nem elég a 3 szép, okos lánygyermek, meg a biztos megélhetés, meg a belvárosi lakás, meg hogy semmit sem kell ezért tennie. van akinek ez is kevés, értem én. én csak azt nem értem, hogy miért hagyja magát ennyire látványosan boldogtalannak lenni.
zsoltimóval csacsogtunk kicsit, hogy nekünk sosem lesz/volt ennyi, mégis tudunk még nagyot nevetni, bulizni, örülünk, hogy van családunk, vannak barátaink, és mindig van az asztalon annyi, amennyi kell. és az legalább szeretettel és nem utálkozással van sózva. ja.
nagyon sajnálom, ha rossz élete van - dehát ha az embernek rossz élete van, akkor változtatni kell, nem? (tudom, nekem sem megy ez rendesen, de valahogy legalább mindig próbálkozom.) mert akkor nem elég a 3 szép, okos lánygyermek, meg a biztos megélhetés, meg a belvárosi lakás, meg hogy semmit sem kell ezért tennie. van akinek ez is kevés, értem én. én csak azt nem értem, hogy miért hagyja magát ennyire látványosan boldogtalannak lenni.
zsoltimóval csacsogtunk kicsit, hogy nekünk sosem lesz/volt ennyi, mégis tudunk még nagyot nevetni, bulizni, örülünk, hogy van családunk, vannak barátaink, és mindig van az asztalon annyi, amennyi kell. és az legalább szeretettel és nem utálkozással van sózva. ja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése