megnéztem

magamnak ezt a tudásközpontos épületet - vágytam egy kis minimálra így vasárnap délután a mekis kávé meg krumpli mellé. persze szitált az eső, és szemnyi hely sem lett volna amúgy sem leülni így a környékén, érdekes dolog ez.
ázogattam aztán ilyen parkolóban, meg parkban is, végül csak bemenekültem, és most bőgni van kábé kedvem.
nem azért, mert nem volt kurvajó a pénteki borozás (igen, iszogattunk, na.), előtte a hatalmas-gyerekes-zsivajos séta, meg pauluskávé, utána a meleg ágy és a kölykök hajnali zsongása. vagy a piacozás nemsokára, kutyázás, kulcskérdés és fagyos tettyei séta. mert ezek is elég jók voltak. meg aztán a házibuli az m. utcában és olyan mély álom, hogy elszédültem bele. és séta, társaság megint. szóval minden jó eléggé.
csak közben meg néha rohadtul szeretnék egy olyan egyszerű, normális vasárnapot, valami hullaunalmas családit, érted. na, néha ezért van kedvem bőgni, asszem.