rííl hétfőn

rííl dolgokról... hogyaszongya lett fűtésem, és a mosogatómat is használhatom immár mosogatási célokra, mert eddig ugye csak a mosógéppel volt szoros viszonyban a csapom, egyéb feladatainak ellátására úgy 3 hónapja volt képtelen. na, ennek egy hete egyfolytában csak örülök, mégiscsak nagy dolog... például nekiláttam pont ezen okokból kifolyólag otthont csinálni a szállásomból megint, most telve van virággal, vállalható az ismerőseim körében, és a magam számára is. simán nekilátnék mondjuk egy tejbegrízt összerakni, ha lennének alapanyagok hozzája, mert nincs már az az ótvar nagy kosz és penész mindenütt, ami miatt élni se', halni se' volt kedve az ember gyerekének. és a virágaim is zuhanyoztak, most jobban vannak. (és még vannak homályos pontok, de el vagyok szánva azok sorbavételében is, nyugi. és át is van kicsit rendezve a lakáska. és képek is másztak fel a falra. és kussolok, tudom)
aztán az autószerelő is remekelt - hát ne tudjátok meg, mekkora élmény olyan autóval menni, amin vannak fékek! itt most nem ecsetelem tovább az ügyet, képzelj napi 15-20 sóhajt és mosolyt el, aztán képzeld el, hogy el is mesélem mindenkinek, mintha kábé gyerekem született volna, pedig csak a fékek jók, meg olajcsere volt, meg azt ígérte a szerelő, hogy tekknikai okok mijján (ami tőlünk származhatna) nem fogok meghalni a télben legalább.
és lett egy fényképező-gépem is, asszem amúgy, hogy hullagagyi, de nagyon nagy örömet szereztem annak, akitől megvettem, és végül is én is nagyon örülök, bár képet még nem készítettem vele, mert nincs nálam még, de majd.
és megyek berlinbe, lehet. úgy két hét múlva pár napra. na, ezt nem nagyon merem még felfogni. berlin. berlin. berlin. berlin.