9/28/2010

utazol arthur, letelt az évad

kicsit olyan most (énekelem is), pedig semmi sem telt le, se évad, se lófasz, sőt, dübörög a rossz gazdaságom ezerrel, mégis más. látom a végét, látom magamat benne, mint őrült, ki letépi láncát, úgy küzd, hogy elnyerje a békéjét. mostanság megint összegezgetek - mondom, nincs okom - és amit biztosan megtanultam, és jó, hogy megtanultam: kérni. odamenni, s aszondani, ölelj meg/beszélni akarok veled/szeress egy kicsit/segíts ebben... nem fordulok ki magamból, maradtak a napokig magamevések, de ez már egy lépcső megint - felfelé.
most meg örülök, hogy utazom - nem gondolok a fosós holnapra, nem! - csak tolok egyet a napszemcsin, belevigyorgok a vonatablakba, és nézem, de kurvaszép itt. itthon. vidéken.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger