csöndes,

szorongós vagyok, szerencsére ez nem annyira látszik, vagy arra a világvégére fogjuk nyilvánosan, hogy nem iszom napok óta. igen, én is úgy fogom fel, hogy vége az életemnek, 32 évet sem értem meg rendes-tisztes emberként, eztán már csak sóhajtozni fogok a vesémre meg a szives bajokra, és várom, mikor lesz vége a létnek. jó, nem, csak vmiből drámát kell csinálni, hogy ne az igazi dráma legyen napi 24 órában a fejemben. emellett a jók (nagyonjók):
- kedves kantikás este, majd "rendes" házibuli r-nél. olyan élet volt ott, amit nagyon szerettem, szerettem látni az örömét, jókedvét és hatalmas szeretetét ennek a lánykának - az év egyik ajándéka biztosan ő. köszönet és hála érte, akárki is küldte őt az utamba.
- korai öröm koncert, húsleveske, jégkrémke, csáj. ajándék-józan-lányos este a baszott drámai nap után.
- sikeres kelta-projekt. nehezményezem, hogy nem adhattam véremet a cégért, dehát akinek rendezetlenek a személyes iratai, az rohadjon meg, ne adjon vért, azt mondták az amúgy imádnivaló vöröskeresztes nénikék.
- családos este vidéken - szeretem őket is nézni. olyan fiatalok (hozzám képest mindenképp), és mégis annyira okosak meg ügyesek... ha valakiknek elhiszem még, hogy van szép élet és megértés, akkor azok ők, a kedves ercsikémék. (...)
szóval ilyen a hetem, ha épp összedől a világ körülöttem. ja, ne sajnáljatok, nincs miért. és ez nem irónia!