olyan furán

hat rám ez a hideges esős... egyszer jól, mert bevackolódom sufnizni, és a meleg tea mellé be-betekint egy-egy kedves arc, lehet időtlenül idétlenkedni és komolykodni, lehet univerzálisan nagyokat mondani és gondolni. másszor kergetne haza, de az most olyan kongósüres, hát szembetalálkozom néhány kisvodkával és csendes hidegbe vonulok, mert ilyenkor dolgozni is lehet. nem hív terasz, sem bicaj, sem feszt, sem gerbera a hajamba. lehet dolgozni.
majd lesz olyan is, hogy jó lesz hazamenni. majd lesz olyan is, hogy otthon meleg van, vacsora van, társ van. ha nem hinném, baj lenne. de valahol azért hiszem, ha nem is az agyammal, tudatosan. mert ott most tagadás van. de valahol biztosan hiszem, nem lehet, hogy ne higgyem.